Mondhatnám, hogy művészlélek vagyok, ami sok szempontból igaz is lenne, de ez csak egy jelző, amit az olyan emberek aggatnak magukra, akik zenélnek, írnak, táncolnak, vagy bármilyen művészetben jártasak vagy akik csak szeretik hallgatni, nézni stb.
De mi is a pontos jelentése? Művészlélek: "Művészi hajlamú, érzelmileg fogékony, a köznapi dolgokkal kevéssé törődő lelkialkatú személy." Ezt írja a kislexikon.hu.
Szóval az első két kijelentés igaz is rám, de azt azért nem mondanám, hogy a köznapi dolgokkal nem törődöm. Inkább úgy írnám ezt le, hogy meglátom a szépet abban is, amit más észre sem vesz,hogy ott van, olyan dolgokon gondolkodom el, amik másnak normális esetben eszébe nem jutna. A gondolatmeneteim hosszúak és külső szemmel mondhatni teljesen értelmetlenek, de engem lekötnek, néha annyira elmerülök, hogy szinte "nem látok" csak úgy ott vagyok testileg és csak arra ébredek fel, ha dudál az autó, mert leléptem elé, miközben nekem piros a lámpa.
Attól, mert nem ért meg senki, még nem biztos, hogy művész is vagy.
Szóval mondhatni fura vagyok, de ez kívülről nem látszik, remélem :D .
A lényeg,hogy bizonyos mértékben művészléleknek tartom magam. A művészetekhez egész tűrhető érzékem van, de nem szeretem megosztani azt amit csinálok, túlságosan is tartok mások véleményétől. De kritikára szükség van és pont ezért döntöttem úgy, hogy megosztom az érdeklődőkkel a verseimet is. Van köztük olyan is, ami nekem sem nagyon tetszik és utólag elolvasva borzasztó, de az az adott lelkiállapotomról szól és sokszor az, ha valami nem rímel, vagy nincs értelme, többet jelent annál, mintha kicentizve le lenne írva.
Szóval én, aki magamat művészléleknek tartom - de ezt döntse el mindenki maga - de művésznek nem, mert ahhoz sokkal többet kéne letennem az asztalra, azt kérem mindenkitől, hogy előítéletek nélkül fogadják a verseket és bátran írják le véleményüket, mert azokból sokat tanulhatok. :)