Mostanában sok véleménynyilvánítást olvashatunk az idén filmvászonra vetett történetről, ami A beavatott nevet viseli. Sok cikket olvastam a filmről és sokhoz hozzászóltam volna, volt, amivel egyetértettem és volt, amivel nem. Így hát úgy döntöttem, hogy inkább én is írok róla.

Azoknak, akik még nem tudják, a film egy könyv alapján készült, és akik szoktak olvasni, azok tudják, hogy a film nem mindig tükrözi a könyvet. Ez most is így történt.

A történet egy 16 évessé érett lányról szól és egy olyan társadalomról, aminek tagjainak nagy része olyan életet élnek, amiről meggyőzték őket, hogy az jó. Ellenszegülni nem lehet, mert azt nem nézik jó szemmel, a szabályokat pedig követni kell. Öt társadalmi réteget alakítottak ki a háború után és mondegyik rétegnek vannak sajátosságai. A főszereplőnk Beatrice az Önfeláldozók közé tartozik, mert ebbe a csoportba született bele. Vannak még a mindig kéket viselő Műveltek, a vidám és színes Barátságosak, a csak igazat mondó Őszinték és az őrült és veszélyes életet élő Bátrak, akik védik a várost. Beatrice mindig is rokonszenvet érzett a Bátrak csapatával, de ezt nem mondhatta ki, mert ugyebár "A csoport az első". A csoport van mindenekfelett, ezt mindenkinek észbe kell vésnie. Az Önfeláldozók szürkét viselnek és a nőknek kontyban van a hajuk, jelentéktelenek, Szerencsétleneknek becézik őket, viszont pont az önzetlenségüknek köszönhetően fontos szerepet játszanak a város életében, amit mások nem néznek jó szemmel. 16 éves korukban mindenkinek részt kell vennie egy szimuláción, ahol döntéseket kell hozniuk bizonyos szituációkban és ezek alapján a döntések alapján mondják meg, hogy ki melyik csoportba tartozik, de persze nem kell azt is választani. Abban a nagyon ritka esetben, ha nincsen egyértelmű eredmény a hovatartozással kapcsolatban, akkor az a személy Elfajzott, de ezt titokban kell tartania az illetőnek. Az Elfajzottakat nem lehet irányítani, legalább is nagyon nehezen, kilógnak az átlagosok közül, amit a vezetők nem néznek jó szemmel. Főszereplőnk márpedig Elfajzottnak bizonyult, de mikor másnap csoportot kell választania, akkor nem az Önfeláldozókat választja,hanem a Bátrakat. A Bátrakat választotta tehát, első ugró lett, viszont gyenge és sokat kell küzdenie azért, hogy ne essen ki a csoportból. Közben szerelem fűződik Beatrice, akit immár csak Tris-ként emlegetnek és a 18 éves oktatójuk, Négyes között. Végül Tris és Négyes, akiről kiderül az igazság és megtudjuk, hogy ő Tobias, aki szintén Önfeláldozó volt és megismerjük a multját, valamint még páran megállítják az Önfeláldozók ellen indított támadást és éppen a Barátságosakhoz mennek a városfalon túlra.

A történet persze ennél sokkal tágabb és hosszabb, de egy kis összefoglalásnak ez bőven elég.

Az olvasni szeretőknek ismerős lesz, amit most mondok, a könyvekből mindig többet tudhatunk meg a szereplőkről, érzelmeikről, múltjukról és álláspontjukról, sőt többet is tudunk meg magáról a háttérről, hogy mi miért történik. A filmekben, sajnos ezeket nem lehet pont ugyanúgy átadni, megcsinálni, ennek több oka is van. A film hosszabb lenne, vagy tömörebb. Lehet, hogy ettől nehezebben emészthetővé válna. Így viszont csalni kell. Ahhoz viszont, hogy ne legyen túl hosszú a film, viszont minden fontosabb részlet említésre kerüljön, meg toldozzák-foltozzák a történetet és kapunk egy filmet. Ennek az az eredménye, hogy sokszor kulcsfontosságú személyek, vagy események nem kerülnek megemlítésre sem. Viszont ezeket a lyukakat meg is kell tömni, úgy, hogy a történet ne szenvedjen sérülést. Sokszor ezért más idősorrendbe kerülnek a cselekmények, történések, illetve meg sem történnek. Ez most is így volt.

Mindezek mellett, viszont jól sikerült a film, kicsit modernebb lett ugyan, mivel, míg a könyvben egyszerű táblára írják a rangsort, addig a filmben ez digitális, illetve könyvben paintball fegyvereket használnak, mikor két csapatra oszolva a másik zászlóját kell megszerezni, a filmben viszont sokkal durvább, fájdalmasabb fegyvert használnak. Ez persze egyáltalán nem rossz, sőt mellékes, de vannak olyan apróságok, amik a történetet azzá teszik, emi.

Ilyen apróság például az, hogy az Önfeláldozó nők szoknyát hordanak, nem pedig bő nadrágot, vagy az, hogy nem érintkeznek egymással, csak nagyon ritkán. Apróság még, hogy Caleb nem visel szemüveget, mikor Tris meglátogatja, pedig a konyv szerint igen, vagy, hogy nem lett sokkal hosszabb a haja. Még ezer, meg egy ilyen dolgot lehetne felsorolni, de ami szerintem ezek a kicsi dolgok megadját a törté
net hangulatának egy részét. De ami nem a apróság és érdemes megemlíteni, azok a szereplők, pontosabban az, ahogyan kinéznek.

A könyvben Tris egy kis termetű, alig néz ki 16-nak, Christina jóval magasabb nála. A fiúk is másmilyenek, sőt szinte teljesen egyformák a filmben, ez persze annak is lehet az eredménye, hogy nem szerettek volna nagy hangsúlyt fektetni rájuk. Peter csipkelődése szinte semmiség ahhoz képest, amit Tris kapott tőle a könyvben, mint ahogy az sem annyira drámai, ahogyan Al viselkedikTris-szel,a könyvben neki sokkal nagyobb szerep van megírva. Én személy szerint ezeket hiányolom a filmből, mint ahogyan néhány szereplőt is, például Uriah-ot, aki sokszor ott van Trismellett, segíti és viccelődik vele.

A színészek alakítása nagyon jó, annak ellenére, hogy nem feltétlenül így képzeltem el a szereplőket a könyv alapján, mint amilyenek a filmben. Egyszer volt olyan érzésem, hogy azt én nem úgy csináltam volna, mikor Tris Jeanine-nel beszélget a Művelteknél, én egy kicsit határozottabbnak gondoltam abban a szituációban, de hát ahány ember, annyi felfogás.

Néhány feszültséget okozó jelenet kimaradt a filmből. Ilyen például Al szerelme Tris iránt és labilis szemékyisége sem lett kihangsúlyozva, de a többiek személyisége sem lett nagyon megformálva. Illetve Christina volt az, aki a könyv szerint elvette a zászlót Tris elől, aki kis termete révén nem érte azt el, így Christináé lett a dicsőség nagy része. Négyes és Tris közeledése sem annyira fokozatos, mint ahogyan Tris fejlődése sem. Viszont ahhoz, hogy minden pont ugyanúgy legyen ... hát, igen az lehetetlen, de ezek nélkül és még sok más információk nélkül is érthető a film. Sőt még a mélyebb jelentése is.

Lehetne magyarázni, hogy tulajdonképpen miről is szól a történet, de ez úgy az igazi, ha mindenki magának fedezi fel és látja meg.

Ami viszont nagy pozitívum volt számomra, hogy néhány fontos mondat szerepelt a filmben, amik kellemessé és szebbé tették számomra. Ilyen például, mikor Caleb mondja Tris-nek a döntés előtti éjszakán, hogy "A családra kell gondolnunk, de azért gondolj magadra is."

Én szeretem az ilyen stílusú történeteket és ezt is szerettem, nem csalódtam, inkább csak meglepődtem, de nagyon tetszett és érdekesnek tartottam, mind a könyvet, mint a filmet. 

És sajnos az élet néha kegyetlen, hogy egy csomót küzdöttek azért, hogy csoporttaggá válhassanak, erre megszűnnek a csoportjuk tagja lenni, menekülniük kell és egy lehetséges háború szélén állnak.

Mindent egybefűzve nem lehet ugyanolyan a film, mint a könyv és nem is szabad elvárni, de a könyv elolvasása után nyitottnak kell lennünk a változásokra, amiket a filmben alkalmaztak, mert úgy is egy kerek történet fog kialakilni, csak kicsit másképpen, de attól még ugyan az a történet marad.

Egy dolog van, amit én nem nagyon tudok összerakni, a Bátraké nem olyan csoport, akiknek szinte minden csoportra jellemző tulajdonságuk meg kell lennie? Hiszen okosnak és leleményesnek kell lenniük ahhoz, hogy felismerjék, hogy hogyan kell bizonyos dolgokat megoldani, illetve egy stratégia megalkotásához. Önzetlennek kell lenniük, mert azért küzdenek, hogy a többi, gyengébb embernek jobb legyen. Illetve az igazi bátrak mernek őszinték lenni, kiállni az igazukért és kimondják kerek-perec az igazat. A barátságosságot pedig még gyakorolniuk kell. :)