Kezem nyújtom feléd,

Te nem vesued észre.

Pillantásom fúrom beléd,

Mintha semmis lenne.

 

Ez nem szerelem, tudom,

Csak kreált rajongás.

Magányos szív alkotja,

Tenni ellene: csalás.

 

Nem szerelem, de mégis fáj,

Borzasztó bizonytalanság.

Nem tudom, mire gondolsz,

És soha meg sem tudom tán.

 

Érzel valamit?

Tudom, hogy nem.

Mondaná, ha mégis?

A válasz ismét, nem.

 

Jobb is ez így, egyszerűbb,

Nem áldoznám barátságunk.

Hogy kockáztassak?

Nem vagyok olyan bátor.

 

Nem vagyok szomorú, csalódott,

Érzéseim sem bánom.

Tudom, ez csak álmodozás,

Arra pedig nincs tiltás.

Talán sokan ismerjük a beteljesületlen szerelem érzését, mikor csak úgy mar a tudat, hogy talán ő semmit nem érez, de persze soha nem derül ki, ha személyesen meg nem kérdezzük. A másik pedig, hogy ha valaki rajong valaki vagy valami iránt, akkor képes beleképzeli olyat, ami nem is létezik és ebből még inkább abba za önkívületi állapotba esik és mélyebbre halad az érzelmek világában.

Most kéne tanácsot adnom, de sajnos én is arra szorulok. :/